A mindenféle közlekedési szituációt és láthatósági viszonyt szimulálni képes pálya immár kifejezetten a jövő fényszóróinak tervezésére és tesztelésére is alkalmas. Ráadásul a fenntarthatóság itt megvalósult gyakorlat: a burjánzó növényzetet birkák tartják kordában, a nyájat pedig lámák őrzik.

A stuttgarti központtól egyórányi autóútra fekvő Immendingen immár 10 éve ad helyet a Mercedes-Benz pályájának, ahol a konszern innovációit tesztelik. A központ bővítésével lehetőség nyílik arra, hogy a Mercedes-Benz fényszóróit valós élethelyzetek szinte teljes skáláján vizsgálják: éles nappali fényben és szürkületben, csillogó vizes aszfalton és fényszennyezett városi környezetben, hegyi kanyarokban és macskaköves utakon.

A beruházás értéke 10,5 millió euró, a kivitelezés két évig tartott. A központ szíve egy 135 méter hosszú, élethű országúti szakasz, amelyen egyszerre akár öt autó is tesztelhető, miközben szembejövő és elöl haladó forgalom is szimulálható. Az aszfaltkeveréket kifejezetten úgy fejlesztették, hogy az elhasználódott burkolat fényvisszaverését a lehető leghívebben adja vissza. Az út mentén 20 méterenként állíthatók a jelzőoszlopok, és a gyalogos bábuk is bárhol elhelyezhetőek.

A szenzorok finomhangolásához „mesterséges napot” vetnek be: a nagy teljesítményű, mobil fényforrásokkal – amelyeket egyébként a sarkvidéki hajókon használnak a jéghegyek észlelésére – borús időben és szürkületben is reprodukálni lehet az alacsony napállást vagy az extrém erős fényt. Speciális rendszerek heves esőt és felcsapódó vízpermetet is képesek előidézni.

Immendingen, ahol az innovációkat tesztelik

Immendingen felépítése tíz éve, egy egykori katonai bázis alapjain kezdődött. A Mercedes-Benz az alapkőletételtől a megnyitásig 200 millió eurót fektetett a projektbe, azóta pedig további 200 millió eurót fordított a bővítésre. A tesztkomplexumot a reprodukálhatóság, a hatékonyság és a fenntarthatóság elvei szerint tervezték.

A létesítmény megnyitása óta mintegy 30 ezer tesztjármű már több mint 100 millió kilométert teljesített itt – ez a táv akkora, mintha körülbelül 2500-szor megkerülték volna a Földet. A korábban közutakon végzett tesztfutások mintegy 80%-a mára a telephelyre költözött. A nemzetközi tesztelések mennyisége jelentősen csökkent, miközben fenntartották a minőséget – mindez rövidíti a fejlesztési időt, gyorsítja a járművek kiforrottá válását és mérsékli a fejlesztés karbonlábnyomát.

Az 520 hektáros terület több mint 30 modulból áll, összesen 86 kilométernyi, közutat szimuláló pályával és 286 csomóponttal. A hálózat a valós közlekedést modellezi: bonyolult városi kereszteződéseket, közel 180 méter szintkülönbségű hegyi hágókat, rossz minőségű és macskaköves szakaszokat, autópályákat és tereppályákat. Külön útvonalak másolják az európai, az amerikai, a kínai és a japán útviszonyokat és felfestéseket.

A „BERTHA” tesztterület csaknem 100 ezer négyzetméter; ebben a „belváros” modul 1,5 km-nyi úthálózata különféle kereszteződési szcenáriókat kínál a vezetéstámogató rendszerek valósághű próbájához, de van hágóút legfeljebb 16%-os emelkedővel és szerpentinekkel, háromsávos, döntött kanyarú oválpálya, valamint speciális szakaszok 30–100%-os emelkedőkkel. A különféle programokban egyszerre akár 400 jármű is futhat.

A legforgalmasabb időszakokban a 250 fős törzsgárdához még 2100 kolléga csatlakozhat más üzemekből a helyszíni teszteléshez. Az infrastruktúra ennek megfelelő: több mint 100 töltőpont elektromos és 12 üzemanyagkút belső égésű járművekhez, LTE-alapú pályairányítás ütközésre figyelmeztető rendszerrel, teljesen felszerelt üzemi tűzoltóság saját mentőszolgálattal.

Az automatizált „Heide” körön a járműveket teljesen autonóm vezetőrobotok viszik végig egy kifejezetten rossz minőségű úton. A kátyúk, bukkanók és macskakövek extrém terhelést rónak a futóműre és a karosszériára. A folyamat automatizálása növeli a manőverek pontosságát, csökkenti a humán tesztpilóták terhelését, és jelentősen gyorsítja a vizsgálatokat. Járműtípustól függően akár 6 000 kilométert is teljesítenek ezen a körön, ami kb. 300 ezer kilométernyi valós használatnak felel meg – vagyis egy „Heide-kilométer” nagyjából 50 rendkívül rossz minőségű közúti kilométerrel ér fel. A név a Lüneburgi-puszta hírhedt, az 1950-es évekből ismert, rendkívül rossz minőségű útszakaszára utal.

Közútról a tesztpályára, tesztpályáról a virtuális térbe

Immendingenben minden fontos tesztmodulnak megvan a „digitális ikre”. A pályáról szubmilliméteres részletességű digitális térkép készült. A járművek virtuális mását előszimulációk futtatására és próbapadi terhelési spektrumok leképezésére használják. A digitális tesztelés ma már annyira precíz, hogy rendszerint több ezer virtuális kilométer gyűlik össze, mielőtt az első valós tesztkörre sor kerül. Gyakorlati példa: egy új modellsorozat futóműhangolásánál több mint száz konfigurációt vizsgálnak digitálisan; ezután csak a legjobbak kerülnek a prototípusokba, a fizikai vizsgálat pedig Immendingenben történik. Ennek nagy előnye, hogy a valós közúti tesztelés szinte minden feltétele – a hó, a jég és a szélsőséges hőség kivételével – egy helyen adott.

„Az Immendingeni Teszt- és Technológiai Központ az első digitalizált Mercedes-Benz tesztpálya – itt a valós és a virtuális járműtesztek zökkenőmentesen kapcsolódnak össze. A pálya digitális leképezésével, automatizált tesztprogramokkal és a legkorszerűbb szenzortechnológiával a járműfejlesztést minden korábbinál hatékonyabbá, gyorsabbá és fenntarthatóbbá tesszük” – mondta Markus Schäfer, a Mercedes-Benz Group AG igazgatótanácsának tagja, technológiai igazgatója, a fejlesztés és a beszerzés felelőse.

A fenntarthatóság is reflektorfénybe került

A terület és a kijelölt kompenzációs zónák veszélyeztetett és különleges igényű állat- és növényfajoknak nyújtanak menedéket, köztük számos, az IUCN Vörös Listáján szereplő fajnak (például sáskafajoknak, vadméheknek, madaraknak, hódnak és kétéltűeknek). A tesztpályák körüli mezők tájfenntartását döntően birkák végzik – megakadályozva a cserjésedést és védve a fajgazdag réteket –, a nyájat pedig lámák őrzik, főként a rókák ellen.

A tájfenntartás része a muflonok és a jakok legeltetése is. A komplexum ökológiai mérlegét több száz hektárnyi kompenzációs és helyreállító intézkedés javítja: erdőtelepítések és erdőátalakítás, erdei menedékterületek, fajgazdag nyílt élőhelyek megőrzése és újak kialakítása (például száraz töltések), valamint számos élőhelyelem létesítése – tavak, kő- és holtfarakások, odú- és fészkelődobozok, „homok zárványok” – a védett fajok célzott támogatására. A programokat természet- és környezetvédelmi szervezetekkel együttműködésben valósítják meg.

| Illusztrációk: Mercedes-Benz